Az �vek sor�n oly bens�s�gess�, meghitt� v�ltunk egym�s sz�m�ra, hogy ha n�h�ny �r�ra el kell v�lnunk, val�s�ggal f�jlaljuk a m�sik hi�ny�t. Ez az �rz�s sokkal t�bb, mint a szerelem.




V�get �rt a sz�nid�. De a fi� nem j�tt. �s �gy telt el egy eg�sz rettenetes h�t, am�g v�gre megtudta az oszt�lyt�rsait�l, hogy elment a v�rosb�l. (...) Abban a pillanatban meg�rtette, hogy bizonyos dolgok �r�kre elvesznek.



Mag�nos cseveg�ssel repdes a mad�r a puszta s lefosztott �gon, melynek titkos barlangjai alatt a boldog tavaszkor p�rj�val a szerelmet �rzette s �neklette. A term�szet sz�nnapja be�llt.



Azt hitte, ha �letben tal�lja, az el�g lesz ahhoz, hogy tov�bb �lje az �let�t - de a gondolat, hogy itt �l valahol ezen a bolyg�n, de nem vele, furcsa m�d szinte megb�n�totta.



Boldog soha nem lesz, mert �n hi�nyozni fogok neki. Ez lesz a b�ntet�se, am�g �l. �n tudom, hogy az a legrosszabb �rz�s, ha valaki hi�nyzik.



Annyi mindent szeretn�k neked mondani, de nem is tudom, hol kezdjem. Tal�n azzal, hogy szeretlek? Vagy hogy a veled t�lt�tt napok voltak a legboldogabbak �letemben? Vagy, hogy az alatt a r�vid id� alatt, ami�ta megismertelek, arra jutottam, hogy nek�nk egy�tt kell maradnunk? (...) Tudom, hogy mostant�l ezerszer �jra �t fogom �lni az egy�tt t�lt�tt napokat. Hallani fogom a nevet�sedet, l�tni fogom az arcodat, �s �rezni fogom, ahogy meg�lelsz. Mindez hi�nyozni fog, jobban, mind k�pzeln�d.



Lehet�nk k�z�ss�gben is m�rhetetlen�l egyed�l. Ki ne eml�kezne gyermekkora riadalmas perceire, �r�ira, amikor a legder�sebb, legszebb csal�di k�rben is egyszer csak �gy �rezte, �rva a mindens�gben? Mert m�s is kell az embernek a mag�ny eloszlat�s�hoz a t�r�d�sn�l, a gondoskod�sn�l, de tal�n m�g a szeretetn�l is, hiszen az legink�bb csak puszta aggodalom, �v�s, gyakorlott erk�lcsi szok�s. (...) Sz�ks�g van egy l�nyre, valamire-valakire, aki sz�v�nk-lelk�nk �rt�je-�rz�je, bens�s�ges t�rs, �r�kk�n nek�nk, vel�nk, miattunk val� teremt�s.



M�r m�sf�l nap is sok t�led t�vol,
Csod�nak l�tlak �n t�ged, az�rt hi�nyzol.
Azok vagyunk egym�snak, mint v�lgy a hegynek,
N�lk�led, mint partra vetett cseppje messzi tengernek.



M�sf�l hete gondolatom m�sra nem k�pes,
Gy�l�l�m, hogy a f�j�sod m�g ilyenkor is �des.
�lomvil�g, amit egykoron megkaptam,
De most hi�nyodb�l �hez�k�nt egy m�ly verem, egy katlan.



Mikor m�r csaknem elveszek:
hi�nyod megfogalmaz.
K�t gyenges�g beleremeg,
kettej�k mily hatalmas!



A hi�ny fog�konyabb� teszi a sz�vet.



Az hi�nyzik a legjobban, aki legkor�bban megy el.



Egy vas�rnap m�g ny�g�sebb nap, mint egy h�tk�znap. Mert ilyenkor a tudatalattib�l el�szemtelenkedik a tudati szintre a vas�rnap egyik tartalma, amely �gy hangzik, hogy vas�rnap mindenki, aki csak teheti, egy�tt van azzal, akivel a legsz�vesebben van egy�tt. �n pedig nem vagyok egy�tt vele.



Hervad� t�lvir�g ny�lik csak n�lk�led,
h�s�gem k�kmad�r, b�cs�t int, ellebeg,
eml�ked f�klyal�ng, lelkemben szendereg.



A kedves olyan, ak�r a t�z, a hi�nya sz�l, ami izz�sban tartja a t�zet. A sz�vem hamuv� �gett, de �rted �g, �s a te hi�nyod, mint a sivatagi sz�l, csak izz�sban tartja.

�, mennyire hi�nyzott neki a f�rfi! �r�kat t�lt�tt azzal, hogy visszaid�zte a hangj�t, az arc�t �s azt az utols� pillanatot, amit egy�tt t�lt�ttek... v�g�l az eml�kek olyanok lettek, mint egy takar�, amellyel melegen tartotta mag�t a nyugtalans�g �s az aggodalom hossz� hideg id�szakaiban.




V�rom, hogy visszat�rj,
sz�tlan szemembe n�zz,
mosolyogj szomor�n:
- Semmi az eg�sz!



S mikor m�r nagyon
nem b�rom n�lk�led
felveszem el�rvult keszty�det
�s cs�gg� sz�rnyaiba
ujjaid nyom�ba
pr�selem egy �lel�sre
nyirkos kezem.



De n�ha meg�llok az �jen,
gy�tr�dve, hal�lba hanyatl�n,
�gy �som a kincset a m�lyen,
a kincset, a r�git, a padl�n,
mint l�zbeteg, aki f�leszm�l,
�lm�t h�velyezve, zavartan,
kezem kotor�szva keresg�l,
hogy jaj, valaha mit akartam.
Mert nincs meg a kincs, mire v�gytam,
a kincs, ami�rt porig �gtem.
Itthon vagyok itt e vil�gban,
s m�r nem vagyok otthon az �gben.



N�ha m�g az �gen kereslek.
Tudom, hogy a F�ld�n nem tal�ln�k r�d!
N�ha m�g a m�lyben kereslek.
M�r tudom, az angyalom vagy,
�s �lmomban vigy�zol r�m.



Egyszer az ura mondott neki valamit, amit � nem tudott elk�pzelni: az amput�lt embereknek tov�bbra is f�j, zsibbad, viszket a nem l�tez� l�buk. �gy �rezte mag�t � is az ura n�lk�l: ott �rezte maga mellett, pedig m�r nem volt sehol.



Ha az ember elvesz�t egy fi�t, mindenr�l � jut az esz�be.



V�resre vakarn�m az eg�sz testemet k�nomban (...), ha nem f�ln�k, hogy elcs�f�tom magamat, mert borzalmasan hi�nyzol nekem, �s minden nap egyforma undor n�lk�led, �s undor is lesz, ameddig te haza nem j�ssz, hogy kiszabad�ts engem ebb�l az �letb�l...



Miv� legyek most n�lk�led?
Hov� megyek �gy n�lk�led?
Te meg csak �lsz, f�radtnak t�nsz,
Tovat�nt sz�p �g�retek, n�lk�l�k �n hov� legyek?



Napf�ny j�tszik arcomon,
lassan �gnek ford�tom,
hi�nyzol nagyon.
Megr�m�t a messzes�g,
onnan nem t�rt vissza m�g,
ami k�zt�nk volt sz�p.
Csak �lmokban �lni
nincs �rtelme r�g.
De k�r volna k�rni,
nem �rizhetn�d,
a lelkemben �rz�m az �rz�st, mi v�d,
hogy egy�tt kell sz�llnunk,
ez a F�ld�n tart m�g.



A "hol volt�l" t�bb, mint egy egyszer� k�rd�s. Aki ezt k�rdezi, egyben azt is mondja: "hi�nyozt�l", "veled szerettem volna lenni".



Szeretn�lek m�g egyszer l�tni,
Meggy�gy�tna egy pillanat.
Mit szenvedtem, feledni tudn�m,
S m�g egyszer �r�mest felduln�m
�retted ifj�s�gomat!



Mert egyre ink�bb bennem vagy:
mindjobban f�j, ha nem vagy itt.
F�lsz�v, f�lszem, f�lsz� - a f�j�s
eg�sz csak, s a f�lsz, hogy a vil�g
n�lk�lem vid�t-szomor�t.


�pphogy nincs telihold. Amikor Rennel vagyok, �pp �gy �rzek. B�rmennyire is szeretem, mellette sem lehetek teljes.



�lmodom m�g, hogy visszat�r,
�s �gy, mint r�g, velem lesz mindig.
Hazug az �lom, b�rmily sz�p.
� nem j�n m�r, s hi�nya puszt�t!
 

Egy vil�g v�laszt el, �s nem �rtem,
Hogy mi�rt vagy k�zel,
Ha t�bb� �gysem �rlek el.




Olyan pillant�ssal, mint amelynek h�v�s�ra egyszer nem felelt�nk, soha t�bb� nem tal�lkozunk, �s olykor eg�sz �let�nket a keres�s�vel t�ltj�k. �, a fiatals�g �r�lete ez, az hiheti csak, hogy k�s�bbre halaszthatja a boldogs�got, �s hogy a boldogs�gra mindig r�tal�l!



Egy sort sem kapok t�le, hogy megk�nny�ten� az �letemet! Majd belehalok m�r; minden pillanatban azokra a szavaira kell gondolnom, amelyeknek a legjobban �r�ltem; addig ism�telgettem magamban, hogy v�g�l m�r azt sem tudom, csakugyan mondta-e �ket.



A kezedet m�r nem adod,
a sz�dat nem adod
�s a ruh�mon nem hagyod
az �des illatod.
�lomban is, jaj, mindig oly
hideg vagy, csupa fagy.
M�r elhagyt�l �lmomban is.
Te m�r sehol se vagy.



�gy t�nik, p�r �vente �sszekaparom a sz�thullott �letemet, azut�n �jrakezdek mindent a semmib�l. Mindegy, mibe fogok, mindegy, milyen elsz�ntan pr�b�lkozom; �gy t�nik, nem tudok felkapaszkodni a boldogs�g, a siker �s a biztons�g sz�d�t�en magas cs�csaira, mint m�sok. (...) Szeretn�k el�rni egy pontot, amikor egy pillanatra abbahagyok minden munk�t, k�rben�zek, megk�nnyebb�lten fels�hajtok, �s azt gondolom: v�gre ott vagyok, ahol lenni akartam! Valami hi�nyzik, tudod? Az �letnek az a k�l�nleges var�zsa, amit �reznem k�ne... de a var�zslatnak nyoma sincs.



Ha most arr�l panaszkodn�l, hogy mag�nyos vagy, �n azonnal Londonban teremn�k. B�rhov� elmenn�k. �s m�r csak azzal is megel�gedn�k, ha a sz�ved �s a tested csak kicsit megmelengethetn�m. Ez biztos �gy hangzik, mintha valami eszm�letlen kedves lenn�k, pedig mindezt csakis az�rt mondom, mert n�lad senki sem fontosabb a sz�momra. (...) Bocs�sd meg, hogy ilyen �nz� vagyok.



Ha valaki elment, �s ezzel egy�tt kit�pte a sz�ved, nagyon sok�ig k�ptelen vagy neki megbocs�tani. El�sz�r �nmagad hib�ztatod minden�rt, ami nem vagy, minden�rt, amiben m�sok jobbak n�lad. Azt�n �t okolod. S�rsz miatta, szidod magadban, sz�zszor is megfogadod, hogy nem veszed a sz�dra t�bb� a nev�t, �s nem nyitsz ki �js�got, amiben � szerepel. Nem n�zel t�v�t. Nem hallgatsz zen�t. Nem besz�lgetsz m�sokkal. Nem zongor�zol. Egysz�val nem �rzel. Csakhogy �gy hermetikusan elz�rod magad mindent�l, ami seg�thetne, hogy tov�bbl�pj, hogy meg�rtsd: �, aki�rt te az �leted is odaadtad volna, nem tudott neked eleget adni �nmag�b�l. � pontosan annyit volt k�pes adni, � pontosan olyan volt, amilyenn� form�lta �lete sor�n a r� hat� t�bb milli� t�nyez�. Nem tudott jobb lenni hozz�d, ezt a sz�vrepeszt� t�nyt, �gy ahogy van, el kell fogadni.



Visszalopn�k �n, ha tudn�k, minden �r�t,
De nincs er�m, hogy ki�lljak m�g egy pr�b�t.
N�ha r�m t�r m�g az �sszes sz�p eml�k,
De n�lk�led mind elhagyott aj�nd�k.



Lelk�nek sebe m�ly�lt, de nem volt m�r olyan eleven. A csend, amely k�r�lfogta, s kem�ny konoks�ggal visszhangozta mag�nyos l�pteit, mindig egy �s ugyanazon k�rben forg� gondolatait, megn�vesztette ugyan �rvas�g�nak �rzet�t, de m�r mindennapjainak r�sz�v� v�lt. F�lt az est�t�l, amikor haza�rt, s nem volt kire v�rnia. F�lt a reggelt�l, amikor egyed�l �bredt, s nem figyelhette alv�s�t, �bred�s�t, j�v�s-men�s�t annak a l�nynek, akinek l�tez�se teljesen bet�lt�tte. A b�nas�g �rz�se, hogy valamit kit�ptek lelke belsej�b�l, s hogy a csonk egyre v�rzik, �s soha nem gy�gyul be, soha nem eg�sz�l ki - egy pillanatra sem hunyt ki. De most m�r mindez hozz�tartozott az �let�hez.



Ne gondolj r�m ezut�n, neked �gysem f�j,
Nem tudom, hogy �n ki vagyok, csak azt tudom, hogy � ki volt, (...)
Hogy n�lk�led �n senki vagyok, egyed�l nem �lmodok.



Sz�ks�gem van egy arcra, egy ismeretlen tekintetre, aki bar�ts�gosan visszan�z r�m a semmib�l, ahonnan j�v�nk, �s ahov� tartunk.



- Mi�rt j�tt�l vissza? (...)
- Tal�n hi�nyozt�l.
- El kellett rohannod ahhoz, hogy erre r�j�jj?
- Rem�ltem, hogy a dolgok megv�ltoznak, ha elmegyek.
- Semmi sem v�ltozott. Mit keresel itt?
- Jobban szeretem, ha itt hi�nyzol nekem, mint m�sutt.



Visszat�rve az emberekre,
vagyis �nr�m:
nem is oly nagy baj, hogy nincs filoz�fi�m.
Annyi mindenem nincs!
(...)
Az a fontos, hogy a s�r legyen el�g hideg,
legyen az embernek tiszta inge,
a b�csi szelet mell� legyen citrom,
a feles�ge �r�lj�n az �j bl�z�nak,
a nap s�ss�n, de m�dj�val,
j�rjon a szell�... n�ha egy fut� z�por
permetezzen be minket...
A t�bbi? A t�bbi?
Elint�z�dik mag�t�l.



Az �letnek semmi �rtelme, ha nem tudjuk, hogy ha nem lenn�nk, hi�nyozn�nk valakinek. A p�tolhatatlans�g egy�gy�, de lelkes�t� tudata n�lk�l a l�tez�s val�ban nem m�s, mint tapos�malom.



Szerelmem, f�nyed n�lk�l
�bred a ny�ri nap,
De v�g�l
Ki veszi sz�mba majd?
 

Mi az �rt�ke az �let�nknek, ha nem vagyunk egy�tt?




� a r�szem. N�lk�le �res az �gy, �zetlen az �tel, unalmas a film. Tudok m�ssal nevetni, m�ssal enni, m�ssal szeretkezni, de vele vagyok otthon, b�rhol is legy�nk a vil�gban. Bel�m �gett az arca, vele vagyok eg�sz. Hozz� vagyok k�tve, valami l�thatatlan sz�llal, j� er�sen. �s b�r � megk�v�n, megosztja velem a gondolatait, az �tel�t, a p�nz�t, tudja, hogy elviselem balgas�gait, m�gis megtagad. �n ebbe belehalok.



Csak akkor �rezheted a szeretet hi�ny�t, ha egyszer m�r szerettek.



Mert minden ember annyit �r, amekkora hi�nyt hagy maga ut�n.



Nagyon egyed�l vagyok. Aki egyed�l van, az ny�ron is f�zik. Nincs, aki meleg�tse.



Ha �bren vagyok, f�j, l�ktet hi�nyod,
n�ha hangtalan szavakkal ut�nad ki�ltok.
Ha lesz egy sz�v majd, mely �rted dobban,
K�rlek, szeresd magadn�l sokkal jobban.



K�bor �tletk�nt felmer�lt, hogy v�ljunk k�tfel�, de ezt egyhang�lag megv�t�ztuk. (...) Egyik�nknek sem adatott meg a j� t�rsas�g soha �letben, �s t�ls�gosan �des volt az egy�ttl�t ahhoz, hogy ak�r egy percet is elvesztegess�nk bel�le.



Nem tudom, milyen az, amikor lehet egy f�rfira sz�m�tani, aki �nzetlen�l ad, �s nem csak elvesz. Nem tudom, milyen �rz�s, amikor egy f�rfi, egy apa, egy f�rj, egy fiv�r nem k�r t�lem semmit, csak egyszer�en szeretni akar.



K�r, hogy amikor az �letben a legnagyobb sz�ks�g lenne a feln�tt b�lcsess�gre, akkor m�g nincs meg.



Szemem el�rvult
�gboltj�ra karcolod
hi�nyod jel�t.



Az ember akkor fogja fel igaz�n, hogy mit akar legink�bb, amikor azt m�r elvesz�tette. Akkor �rzi leger�sebben valaminek a hi�ny�t, ha az m�r nem lehet az �v�.



M�ris hi�nyzol. Minden veled t�lt�tt perc csak er�s�ti bennem a v�gyat, hogy m�g t�bb percet t�ltsek veled. Boldog vagyok veled. Olyan boldog, hogy azt tal�n m�r nem is szabad. Ezent�l ha a j�v�re gondolok, nem azt mondom majd: "�n ezt �s ezt teszem", hanem azt: "mi ezt �s ezt tessz�k." �s ez mindent megv�ltoztat.



Hogyan lehett�nk (...) egy h�napig olyan boldogok, mik�zben te tudtad, hogy hal�lra vagy �t�lve? Hogy csin�ltad, hogy tov�bbra is sz�p �s j�kedv� maradt�l? �s �n honnan vettem a b�tors�got, hogy ne omoljak �ssze. (...) Lassan egy �ve, hogy magamra hagyt�l. Annyira hi�nyzol... Tegnap volt a sz�let�snapom, de �gy �rzem, m�r nincs is korom.



Az a k�nyszerk�pzetem, hogy nem tudok n�lk�led lenni.



- Hi�nyzol - mondom.
- Hi�nyzom? De h�t itt vagyok melletted.
- Ez a legrosszabb. Amikor �gy hi�nyzik valaki, hogy k�zben ott van melletted.
 

S ez id�tlen t�rtelen �rben meg�llt az �letem is,
csak mint kikapcsolt g�pezet kis bolond kereke,
szivemben zakatol egyre a csendben:
hol vagy most? hol vagy most?
szivemben zakatol s v�r szikra-jeledre,
melyt�l h�nyt szemem �jra kigy�l,
�jra kigy�l eg�sz �letem
megindul
fel�d.




Egyed�l vagyok...
lelkembe z�rt hi�nyod
t�rsas�g�ban.



Szeretsz? De �n megint magam vagyok
S mint elhagyott halott
Kit senki, senki nem viraszt
F�l�rez, �led ujra bennem
Szerelmem -
Sikong �s te nem hallod azt.
Nem hallod azt se meg soha
Mikor sz�litlak, h�vlak, v�gylak,
Nevedt�l hangos a szoba
Ahol a s�hajt�saim tany�znak.



�gy j�n ma m�r, mintha �lmodtam volna,
hogy itt volt�l s azt is, hogy nem vagy itt,
holdad vagyok, mely vonz�sod k�r�ben
j�rja v�gtelen �tjait.
(...)
Megyek fel�d, de soha el nem �rlek,
bolygok k�r�l�tted, s �nmagam k�r�l,
bez�rt vil�g, mely mosolyodt�l f�nyes,
s �r�k vonz�said sz�rnyain r�p�l.



Ma sokkal cs�ndesebben szeretem, de ugyan�gy k�ptelen vagyok m�sra gondolni.



K�pzeletbeli vil�gomban (...) m�g mindig a t�rsam volt, �s szerelme er�t adott, hogy tov�bb menjek, hogy kit�g�tsam a hat�raimat. A val�s�gban viszont a r�geszm�m volt. Lesz�vta minden energi�mat, kiszor�tott mindent az agyamb�l, �s k�nyszer�tett, hogy �ri�si er�fesz�t�sek �r�n folytassam az �letemet, a munk�mat.



Hogy lehets�ges, hogy k�t �v ut�n sem tudom elfelejteni? Nem b�rok m�r folyton r� gondolni, elemezgetni minden jelenet�nket, megfontolni minden lehet�s�get, pr�b�lok menek�lni el�le, hozz�szokni a helyzethez, k�nyvet �rni, j�g�zni, j�t�konykodni, l�togat�ba j�rni a bar�taimhoz, n�ket elcs�b�tani, vacsor�kra j�rni, moziba j�rni. (...) De b�rhogy k�zd�k ellene, mindig (...) gy�z, minden csat�t megnyer, mindig jelen van, mindig eszembe juttatja, hogy "milyen j� lenne, ha itt lenne velem".



A hi�ny csak rajong�bb� teszi a sz�vet.



Sok mindent szeretn�k mostan�ban, de legf�k�nt azt, hogy b�rcsak itt lehetn�l mellettem. Furcsa, de nem eml�kszem r�, hogy miel�tt megismertelek, mikor s�rtam utolj�ra. Mostan�ban meg �gy l�tszik, hamar kicsordul a k�nnyem... te viszont valahogy �rtelmet adsz m�g a szomor�s�gnak is, �gy k�zel�ted meg a dolgokat, hogy att�l enyh�l a f�jdalmam. Dr�ga kincs vagy, aj�nd�k, s ha majd �jra egy�tt lesz�nk, addig akarlak a karjaimban tartani, am�g lesz benn�k el�g er�, hogy ezt meg tehessem. Sokszor csak az tartja bennem a lelket, hogy gondolatban veled lehetek.



Csak most l�tom, hogy mindig is �t szerettem... Mindig, az els� perct�l fogva. �ppen az�rt f�ltem t�le, mert annyira szerettem. Gy�va voltam a szerelemben is, mint mindenben. Igyekeztem elb�jni a val�s�g el�l. Harcoltam Jane-nel... sz�gyelltem, hogy akkora hatalma van f�l�ttem... �s megj�rattam vele a poklok �tj�t... Most pedig �gy v�gyom ut�na, hogy majd belehalok. Azt mondhatod, persze, jellemz�, hogy amint el�rhetetlenn� v�lik valami, azonnal fel�bred bennem ut�na a v�gy. Lehet, hogy igazad is van. Hogy ilyen vagyok. De azt tudom, hogy szeretem Jane-t, hogy mindig szeretni fogom �t, �s hogy most itt hagyott �r�kre...



Valahol elhagytad az arcomat,
s most �n se tudom, milyen vagyok.



Annyit szenvedtem, a sz�vem m�r annyit v�rzett azon az ezer �s egy �jszak�n, amikor f�lriadtam, �s v�rtam, hogy megcs�rrenjen a kulcs a z�rban, bel�pjen a szob�ba (...), lefek�dj�n mell�m, �s ne sz�ljon egy sz�t se. Megfogadtam, hogy ha ez val�ban bek�vetkezik, nem fogok k�rdezni semmit, csak megcs�kolom, azt mondom neki, hogy ,,sz�p �lmokat, szerelmem", �s m�snap egy�tt �bred�nk, k�zen fogva, mintha ez a r�m�lom soha nem t�rt�nt volna meg.



A siker csod�latos dolog, de az ember nem tud �jszaka hozz�b�jni, ha f�zik.



Hi�nyzol.
Az �letemb�l, az �gyamb�l,
a vonul� felh�k fut�s�b�l,
az �bred� nap els� sugaraib�l.
Hi�nyzol a t�rgyakb�l,
amelyeket meg�rintek,
hi�nyzik a t�kr�mb�l az arcod.
(...)
Neh�z cs�nd nyomja sz�vemet.



Sokf�lek�ppen v�rtalak... V�rtalak, mint az elkeseredett feles�g, aki tudja, hogy f�rje soha nem �rtette egyetlen l�p�s�t sem, �s soha nem fog ut�na j�nni, �s ez�rt f�l kell sz�llnom a rep�l�re, �s vissza kell mennem, hogy azt�n a k�vetkez� v�ls�gb�l �jra elmenek�ljek, majd visszamenjek, �s megint elmenek�ljek, azt�n �jb�l vissza. (...) V�rtalak, ahogyan P�nelop� v�rta Od�sszeuszt, ahogyan R�me� v�rta J�li�t, ahogyan Beatrice v�rta Dant�t, hogy megv�ltsa. A sztyeppe �ress�g�t ben�pes�tett�k az eml�keim, az egy�tt t�lt�tt pillanataink, az orsz�gok, ahol egy�tt j�rtunk, az �r�meink, a veszeked�seink. De ha h�tran�ztem, csak a saj�t l�pteim nyom�t l�ttam, te sehol nem volt�l.
 

N�ha a legt�bb, amit a m�siknak adhatunk, az maga a hi�nyunk...




Az igazi szerelem sz�ntelen,
hallgatag, mint a h�tk�znapok.
Csak az �nekel, aki v�r valakit.
Az egym�sra kulcsolt kezek hallgatagok.



Szeresd, bec�zd h�t �des anyuk�dat,
� a f�ld�n a legdr�g�bb kincs.
Csak akkor tudod, mi a b�, a b�nat,
Ha egyszer � - Isten �rizz - nincs!...
Van n�kem pomp�s, gazdag, sz�p lak�som,
De kolduskunyh� lehetne tany�m,
Ha m�g egyszer - �gy mint te, kispajt�s -
Cs�kolhatn�m �des, �des, �des j� any�m!...



Legyen �nnep az �gben �s �nnep a F�ld�n,
b�r engem r�g nem �rdekel, pedig �gnek a gyerty�k,
s a k�nnyem kicsordul: mi�rt? M�rt nem lehetsz most k�zel?



Napf�nyf�z�rbe fogtalak. De �n magam
szomor� maradtam. Szomor� s�pokon
j�tszottam minden este. �s k�v�r moha-
�gyamon r�lad �lmodoztam.



Nem is annyira az �rint�se hi�nyzott, mint � maga: egyetlen igaz t�rsa �s bar�tja, a besz�lget�seik, a vit�ik, csalhatatlan �lesl�t�sa �s kit�n� emberismerete, amely olyan sokszor seg�tett m�r neki.



Felrezzenek s kiny�jtom a kezem, hogy meg�rintselek. K�rdem magamt�l: "�lom ez?"
Csak tudn�m meghurkolni sz�vemmel l�badat s szor�tva tarthatn�m keblemen.



Annyi emberrel csin�lhatok mindenf�l�t. De senki nincs, akivel csak semmit tenn�k.



Mindenki arra v�gyik, hogy fontos lehessen valakinek. Hogy valaki �gy �rezze, n�lk�l�nk szeg�nyebb lenne az �lete.



A hi�ny makacs jelens�g, mindig hi�ny marad. Mert a mozaikk�p hi�nyz� darabk�j�t csak azzal az eggyel lehet p�tolni, ami pontosan odaillik. Felesleges id�t�lt�s �s energiapazarl�s minden m�s pr�b�lkoz�s. �s soha nem jutsz a v�g�re. Csak ha egyszer szemben�zel magaddal, ha elismered, hogy m�s megold�s nincs, mint a hi�nyz� darabot a hely�re tenni. Csak egy elhat�roz�s, csak egy mozdulat. �s akkor kezd�dik az �leted.



Elm�m el�rte m�r a haland� k�pzelet hat�rait, s egyre ny�jt�zik tov�bb a v�gtelen fel�. Nincs tudom�ny, melyet be ne fogadtam volna, nincs m�v�szet vagy mesters�g, mely meghaladn� k�pess�geimet. S m�gis, mik�nt Faust, hi�ba kutatok, hi�ba okulok... M�g csak �lek, nem n�z r�m asszony szerelemmel.



Elk�pzelem, milyen �rz�s lehet, ha olyasvalaki �rint meg, aki annyira szeret, hogy nem b�rja n�zni, hogy elaludt�l. Hozz�d �r, te pedig arra �bredsz, hogy keze a sz�veden van.



T�voll�t�ben m�r-m�r fell�legzett, holott tudhatta volna: n�lk�le sz�n�t veszti a vil�g. A f�jdalom porr� �get mindent. Sut�v� lesznek a mozdulatok, �s v�g�l eltompul a sz�v. Nincs tov�bb.



Mi hozhat m�g nekem vigaszt?
Szerelmem is bogozhatatlan,
sug�rzik mint a f�jdalom
�s �jjelenk�nt f�lriaszt.



A rem�nytelen�l hossz� perceket, napokat, h�napokat, �veket csak egy m�don lehet t�l�lni: ha hisz�nk abban, amire, akire v�runk. S k�zben az id� szeretett� alakul, �s a percek m�l�s�val egyre n�vekszik.
 

A sarkokon �r�kig �lldog�lok.
Hazamehetn�k - de minek? mi�rt?
Semmi k�z�m m�r e vil�ghoz,
�s most tudom csak, hogy mit �r!

Megfordulok, - de merre menjek?
Hiszen te nem vagy m�r sehol!
Soha, sehol m�r meg nem lellek,
s mindig itt leszel valahol.




Bej�ssz �s kim�sz
az ajt�t se z�rod magad ut�n
�gy m�g hi�nyod se t�lti be szob�mat.



Arra gondolj, hogy megvan, amire v�gysz. Ne a v�gyad hi�ny�ra gondolj, hanem k�pzeld el, hogy megvan, amire v�gysz. Mert addig, am�g csak a v�gyad hi�ny�t �rz�keled, am�g sz�ntelen�l ez j�r az eszedben, nem leszel boldog.



T�rk�peket ter�tek magam el�, sz�molok. Verset �rok,
git�rozom, l�ktetek. �s megremeg �s megpend�l �s
�jra z�g, zakatol, cseng-bong az id�. Hallhatatlan hangja
sz�tfesz�ti a teret, a l�leknek zen�l.
Megint elm�lt egy nap n�lk�led.



Lesz�ll az este. Szavak keringenek a foszladoz� �g alatt,
kinn a v�rosban, benn a falak k�zt, a fejemben is.
F�zom �gy, pedig melegem van, f�zom m�gis, hi�nyzol. Z�g az id�.
A kering� szavak ut�n ny�lok, le�rok egyet-kett�t, elm�lik
egy nap. Z�g, zakatol az Id�. �s telik. �s m�lik.
Azt�n meg�ll.



Szinte minden v�l�s akkor kezd�dik, amikor itt m�r semmi kil�t�s a megold�sra. Ha azonban elv�lunk �gyt�l �s asztalt�l, az nem oldja meg a val�di probl�m�t - mint ahogy a k�vetkez� kapcsolatok sem. El�bb vagy ut�bb ism�t fel�ti a fej�t a bels� nyugtalans�g, tov�bbra is keress�k a lehet�s�get a szex �s a sz�v �sszefon�s�ra, szerelm�nk testi kifejez�s�re. Ezt a v�gyat m�ly, �si �szt�n�k t�pl�lj�k, �s �lland� nyugtalans�got okoznak. Led�nti a k�nyelmess�g�nk, a megszok�sunk �s az erk�lcsi elveink �ltal �ll�tott v�d�b�sty�kat.



Hi�nyzott a neszez�se, ahogy a leck�j�ben lapozgat, mik�zben �n zen�t hallgatok az �gy�n fekve. Hi�nyzott a l�ba hidege az eny�men, amikor beb�jik az �gyba. Hi�nyzott a haja illata, a szuszog�sa �s a Rilke-k�tet az �jjeliszekr�nyen, meg a sz�k h�t�ra dobott nedves t�r�lk�z�je. Tel�t�dtem a vele t�lt�tt nappal, de ett�l csak m�g jobban hi�nyzott.



Sz�z m�rf�ld nem nagy t�vols�g, kiv�ve annak az embernek, aki a szeretteit�l van t�vol.



Engem valahogy nem vonz. Nincs szexepilje. Egy csepp kac�rs�g sincs a pillant�s�ban. Sz�ke haj, sz�p b�r, mogyor�barna szem, eg�sz j� alak, kellemes mosoly, de hi�nyzik bel�le az a valami, amit�l egy f�rfi ut�nan�z az utc�n a n�nek.



Csod�s ny�r volt az �letem, vid�m naps�t�sben kiapadhatatlan patakk�nt csordog�lt, m�g � mellettem volt, de mi�ta magamra hagyott, a felkavar� �sz szomor� mag�nyoss�gban �rv�nylett k�r�l�ttem, �s r�ntott mag�val egyre m�lyebbre.



N�kem nincs m�g szeret�m,
Nem adott a Teremt�m.
Elmegyek h�t keresni,
Szeretn�k m�r szeretni.



Nem szerelem ez m�r, - k�ny�rg�s:
- engedd, hogy magam visszaadjam,
hisz mindazt, mi lehettem volna,
- b�r elrontottam - T�led kaptam.



Van a modern �letnek egy szab�lya, amely sziklaszil�rdabb ann�l, hogy sosincs rend�r, amikor sz�ks�g lenne r�: amikor igaz�n sz�ks�ged lenne emberi l�nyre, akkor mindig az �zenetr�gz�t�vel tal�lkozol.



Am�g csup�n lopjuk magunknak egym�st:
csak lopott holmi lesz, mi r�g mi�nk,
vezekel�nk a r�g meg�rdemelt n�sz
visszaes� kis b�n�z�ik�nt,
aki� vagy, elvesz naponta t�lem,
s ha n�ha visszakaplak egy napig:
megint sut�n, csak f�lig-ismer�sen
puhatolom felejtett titkaid,
heteken �t, m�g v�rom folytat�s�t
egy-k�t lopott �r�nak, meglopok
minden var�zst, mit �j tal�lkoz�s �d.



Meddig verg�dni m�g, az irgalmas s�t�tben
elrejtve, hogy pir�t a bossz�s�g s a sz�gyen;
�g�r� titkokat kutatva ostob�n,
kapkodni l�zasan egy t�nt ig�d ut�n;
mormolni sz�zszor egy r�g elhalt p�rbesz�det,
enyh�teni egy sz�n, mely egyszer f�jt ten�ked;
s leintve r�szegen a h�v�s �sz szav�t,
neveddel verni fel a n�ma �jszak�t!
 

Hi�nyzol nekem, mint �zvegy gy�szol,
N�ha elt�rik, mi t�rhetetlen, ha nem vigy�zol.




Szerelem ker�t�je, esti csillag, ragyogsz el�ttem, de mosolyra sem m�ltatsz.



Gy�ngy�k perd�lnek sz�t. Jaj, odalett a zsin�rjuk?
Felf�zn�m ism�t, de mit �rne: hi�nyzol,
biztos csat, hogy meg tudd �ket tartani,
Kedves.



Csak azt tudtam, hogy minden m�sodperc, amit vele t�lt�k, csak n�velni fogja a k�s�bb elszenvedett f�jdalmat. Mint egy drogosnak, akinek nincs el�g anyaga, k�zeledett a v�g�t�let. Min�l t�bbre van sz�ks�g most, ann�l nehezebb lesz, amikor kifogytam a cuccb�l.



Csak n�zek �s tal�lgatom,
hol az �n kedvesem.
�lomban, �bren egyre csak
keresem, keresem.

Mert megvan �, tudom, tudom,
csak elmaradt, de hol?
�s addig, addig keresem,
�n se vagyok sehol.



Szeretn�m min�l el�bb bet�lteni a t�voll�t�nk alatt keletkezett �rt!



A t�voll�t olyan a szerelemnek, mint a sz�l a t�znek: a kicsit eloltja, a nagyot m�g nagyobbra lobbantja.



Keresem a h�l�szob�mban, a f�rd�ben, az erk�lyen, nincs sehol. �llok a szoba k�zep�n �s sz�longatom. Furcs�n, zavartan �rzem magam, meg sem tudom magyar�zni, mi�rt, de p�nikolok.
Amikor nem j�n, �sszeg�mb�ly�d�m az �gyamon, �s �jra �t�lem az elveszt�se f�jdalm�t.



Nem csak az�rt hi�nyozhat valaki, mert akarn�nk valamit t�le. Az�rt is hi�nyozhat, hogy nincs. Primit�ven az�rt, mert nincs.



A frissen mosott �gynem� illata, a h�l� ablaka kit�rva.
Egy �j nap.
A napf�ny, mely betoppan a szob�ba, s m�r sehol sem tal�lja.



Minden szob�ban azt �v�lti a cs�nd, hogy m�g ott vagy, az �r t�ged rejt minden �res helyen.



De halld e dobsz�-�temet:
Pulzusom jelzi j�tt�met,
�s b�rmily lassan l�pkedek,
Egyszer melletted leszek.



Hi�nyzol (...), ez olyan nem tudok enni, nem tudok aludni, m�r lassan nevetni is elfelejtek n�lk�led dolog, �s komolyan �gy �rzem, hogy amikor elment�l, magaddal vitted a sz�vemet.



Intsd meg mind, kiket szeretek,
hogy legyenek jobb sz�vvel hozz�m.
Vizsg�ld meg az �n �gyemet,
miel�tt magam fel�ldozn�m.



Az a rettenetes �ress�g az �rint�skor, mint mikor bel�psz egy h�zba, amely, �gy hiszed, tele van emberekkel, akiket szeretsz, �s �resen tal�lod, m�g a b�torok is elt�ntek. Szob�r�l szob�ra k�rbem�sz, hallod a csupasz padl�n a l�pteid visszhangj�t. Hangod az �res falakr�l visszaver�dik, ahol m�g l�tni a f�nyk�pkeretek vonal�t, mint egy holttest k�r�li kr�tarajzot. Elment.
 

Azt�n csak sz�molom a perceket,
idegesen kapcsolgatom a t�v�t,
�s d�nny�g�k, hogy szeret, nem szeret...
elalszom egy l�gy z�mm�g�se r�v�n.
Azt�n csak sz�molom a perceket.




Gyermekkor�ban �rezte ezt, hogy milyen buta �s milyen t�k�letlen az ember �t �rz�kszerve. Milyen keveset tud felfogni vele a vil�gb�l, �s milyen keveset tud k�z�lni a t�bbi emberrel. Milyen kev�s szeretetet, megb�n�st, f�jdalmat, gyeng�ds�get.



Olvasni is pr�b�ltam, de k�ptelen�l kev�s k�nyv b�rt lek�tni. Kifestettem a h�zat, hatalmas takar�t�sokat csaptam, d�h�dten gondoztam a kertet, �rni tan�tottam a papag�jodat, besz�lni a kuty�t, roskadtra dolgoztam magam, m�g a szabadid�mben is b�n�z�ket hajkur�sztam, gyilkos szigor� kik�pz�t�borban nyaraltam, lovagolni �s latin t�nc�r�kra j�rtam, m�g egy rabszolgatart� tamagocsit is beszereztem, �s azt boldogs�gban tartottam, m�g meg nem halt, �m semmi, de semmi nem b�rt p�tolni t�ged.



Ha egy�ltal�n hozz�m �rt, k�r�lbel�l olyan lelkesed�ssel, ahogy az ember egy plut�niummal m�rgezett orosz k�mhez �rne.



A zene, amelyet veled hallgattam, t�bb volt mint zene,
A keny�r, mit veled t�rtem, t�bb volt, mint puszta keny�r;
Most, hogy magamra hagyt�l, minden oly sz�ntelen lett;
Minden, mely egykor oly sz�p volt, halott s feh�r.



Ne hagyj magamra - f�lek,
att�l, mi v�led egy�tt �lve - m�lt m�r,
s m�g jobban att�l, ami j�nne
ten�lk�led, ha m�sfel� induln�l.



Oly egy voltam veled, hogy m�s mellett dideregn�k.



K�nny� eml�kek, hov� t�ntetek?
Neh�z a sz�vem, majdnem zokogok.
M�r nem �lhetek meg n�lk�letek,
m�r nem fog k�zen, amit megfogok.
Egy kis j�t�kot �n is �rdemeln�k, -
libbenjetek el�, ti gy�nge pill�k!



Ha j�zanul nem hiszel semmif�le istenben, most m�gis ott motoszk�l benned valamif�le h�la - aj�nd�kot kapt�l, �s nincs kinek megk�sz�nni.



Hi�nyzik az, aki valaha voltam. Otthont akarok �jra, �rted? �s igazi bar�tokat. Tudod, olyan bar�ts�gokat, amelyekben valaha hitt�nk. Azok hi�nyoznak. �s te is.



Csitt.
A n�d susog. "V�rj egy kicsit".
Im�dom �t. A sz�l siv�t.
�gy v�rom. �m nincs senki itt.
Csitt.



Olyan voltam, mint egy elt�vedt hold - a plan�ta, amely k�r�l keringtem, megsemmis�lt valamilyen katasztr�fafilm-szer� kataklizm�ban -, de �n csak kerengtem tov�bb szorosan a h�lt helye k�r�l, fittyet h�nyva a gravit�ci� t�rv�nyeire.



Seregnyi k�ts�gbeesett ember keresg�l, nem a m�ban, hanem a t�voli, f�szkes m�ltban-j�v�ben, csak �ppen nem tudj�k, hogy mit, amik�nt a jelen�kkel sem tudnak mit kezdeni.



Nemsok�ra hazam�sz, de kisv�rtatva azon kapod magad, hogy nem leled a helyedet. Valami vil�g�rnyi nagy hi�ny fog gy�t�rni. Lesov�nyodsz, �sszeaszol. Egy napon r�d�bbensz: vissza kell j�nn�d. Ha megteszed, ha meg�rkezel, percek alatt lehiggadsz, megnyugszol. … Itt teljesen kisimulsz. V�g�l m�r ujjlenyomatod se lesz.



Jobbra v�gyunk, mert ahol vagyunk, ott nem j� nek�nk. Valami mindig hi�nyzik, m�g a legszerencs�sebb �letekb�l is. �s ami hi�nyzik, az - figyeld meg - mindig a legfontosabb.
 

Biztos vagyok benne, hogy senki nem v�gyik annyira soraidra, mint �n, �s k�tlem, hogy volna b�rki is, aki n�lam jobban meg�rdemli �ket.




A t�voll�t a szerelemnek olyan, mint a t�znek a sz�l: a kis l�ngot kioltja, a nagyot fellobbantja.



Hideg van, olyan hideg, hogy a csontjaimig hatol, csak egy dolog meleg�t fel, ha r�d gondolok. B�rcsak visszat�rhetn�k hozz�d!



H�lt hely�n holmi
meleg mocorg�s m�lt�n
m�lyebb a hideg.



Mint csud�lkoznak kis�rt szemeimen? Nem tudj�k, a boldogok! mi szorongat bel�l, mi fojt el sokszor, mint ha a leveg� kiapadt volna k�r�ltem... H�jamat �rzem, egy r�sze sz�vemnek nincs bet�ltve... �n mindenhez olyan j� vagyok, �s engem senki sem szeret! Szeretetlens�g! a te hideged k�nz�bb az elk�rhoztak k�nk�vein�l!



Tudod, magam vagyok, mert te nem vagy velem.



A honv�gy sz�momra megszokott lelki�llapot. Mindig hi�ny�rzetem van, mindig v�gyom valaki vagy valami ut�n, mindig szeretn�k visszat�rni valami k�pzeletbeli helyre. Az �letem egy nagy v�gyakoz�s.



Pontosan az az ember hi�nyzik �letemb�l, akinek levelet szeretn�k �rni.



Etess, n�zd - �hezem. Takarj be - f�zom.
Ostoba vagyok - foglalkozz velem.
Hi�nyod �tj�r, mint huzat a h�zon.



Ha j�nn�l, elsimulna k�r�tt�nk a r�t
�s csend volna. Nagy csend.
De hallan�nk titkos �jjeli zen�t,
A sz�v�nk muzsik�lna ajkainkon.



Ha Amalfiban j�rok, �l�k a s�rja mellett, �s elt�n�d�m rajta, mire vittem ezzel az eszm�letlenre pall�rozott m�velts�gemmel Cili els�dleges j�s�ga n�lk�l. �n csak �t�m a k�vet, �t�m a k�vet az �kl�mmel, hogy keljen fel �s j�jj�n vissza, �s gyakorlatlanul s�r� szememb�l �mlik a k�nny.



Hogy mondjam el? A sz� nem leli a sz�mat:
kimondhatatlan szomj gy�t�r ut�nad.



� k�nn a h� a f�kra es
m�ris hi�nyzol dr�ga S
e sz�v csak �rted esdekel
j� lesz besz�lni este tel
a h� a sz�v oly olvad�
cs�kol k�r�lkarolva
d�



Ut�lok ott lenni, ahol � nincs, amikor � nincs. M�gis mindig elmegyek, �s � nem k�pes ut�nam j�nni.



Nem l�tlak, teh�t ne t�gy �gy, mintha ott lenn�l!
 

Oly r�gen �s annyira hi�nyzol, hogy m�r k�v�l hordom az idegv�gz�d�seimet.



Nem f�j semmi, csak a kipirult arcok �s a mosolyok, amik fecsk�kk�nt r�pd�snek a teremben.



Eml�kedre el-
ejtettem egy t�ny�rt - most
takar�thatok.



Az esti cs�ndben, mikor az ember csak a hom�lyos ablakot l�tja, mely m�g�tt lassan-lassan �lomba mer�l a term�szet, a k�ls� vil�g, mikor csak idegen kuty�k rekedt ugat�s�t �s idegenek harmonik�j�nak gy�nge ny�sz�rg�s�t hallja, neh�z m�sra gondolnia, mint t�voli, meghitt f�szk�re. Aki m�r volt zar�ndok�ton, akit a sz�ks�g, a k�nyszer vagy a sors szesz�lye elszak�tott otthon�t�l, �v�it�l, az tudja, milyen hossz� �s f�raszt� szokott lenni a cs�ndes falusi est idegen t�jakon.



�n alapvet�en sosem kerestem egyebet, mint a szerelmet. Tal�n mert sosem �reztem, hogy igaz�n szeretnek. Mindennek, amit addig csin�ltam, egyetlen c�lja volt: hogy szeressenek.



Minden�nk megvolt, csak az az egy nem, amire a legjobban v�gytunk: nem sz�letett gyermek�nk. �gy h�t voltak�ppen nem volt semmink.



Amikor reggel fel�bredek, �gy �rzem, valami hi�nyzik. Tudom, hogy valami nincs rendben, de kell hozz� egy kis id�, m�g r�j�v�k, mi is az..., azt�n eszembe jut. A legjobb bar�tom - elment. Az egyetlen bar�tom. H�lye voltam, hogy egyetlen emberre �sszpontos�tottam minden ragaszkod�som. Most meg iszom a lev�t.



Egy ap�nak pokol az, ha gyermekei n�lk�l van.



Mint a szerelem, a mag�n�let is akkor a legnyilv�nval�bb, amikor nincs.



Ne hagyj egyed�l, ebben a m�lys�gben, ahol nem tudlak megtal�lni! �, Istenem, ezt nem lehet sz�val elmondani. Nem �lhetek az �letem n�lk�l! Nem �lhetek lelkemt�l megfosztva!



Tudom, milyen �rz�s az, hogy mintha ott sem lenn�l, am�g � r�d nem n�z, meg nem �rint, vagy nem s�t el egy viccet a k�rodra... Csak hogy mindenki l�ssa, hogy vele vagy, az �v� vagy.



Nem volt er�m �jra �t�rezni azt a megmagyar�zhatatlan rettenetet, amelyet a hi�nya �s a tudat id�zett el� bennem, hogy v�g�rv�nyesen elvesz�tettem. Tudtam, hogy egyszer, h�napokkal, �vekkel k�s�bb m�g visszat�r hozz�m, s hogy �r�kre eml�kezni fogok az �rint�s�re, a mozdulataira, a szavaira, amelyek nem hozz�m tartoztak, �s amelyekre val�sz�n�leg nem is voltam m�lt�.



Korunkkal az a baj, hogy tele van �tjelz� t�bl�kkal, de sehol sincs megjel�lve a c�l.



Itt vagyok..., amit nagyj�b�l �gy lehet leford�tani, hogy ink�bb meghaln�k, mintsem elszakadjak t�led.



A szerelem h�napokk� duzzasztja az �r�kat, �s �vekk� a napokat; a legkisebb t�voll�t is egy �r�kk�val�s�g.
 

A k�lvil�g semmit nem jelent sz�momra, ha nem vagy velem.




Mekkora �ress�g, ha t�vol van az a l�ny, aki egymaga bet�lti az eg�sz vil�got! �, mennyire igaz, hogy, akit szeret�nk, megisten�l! Nem volna csoda, ha Isten f�lt�keny volna r�, ha nem volna bizonyos, hogy a mindenek atyja a vil�got a l�lek�rt, a lelket pedig a szerelem�rt alkotta meg.



Ha nem gondolsz is r�m ezer �vig, �n egy �r�n bel�l ezerszer gondolok majd r�d.



A hi�ny olyan, mint egy sajg� pont a sz�vemben. Sokkal jobb �rz�s, mint amikor d�h�s voltam r�, vagy ami m�g rosszabb, amikor nem engedtem, hogy b�rmit is �rezzek ir�nta. A hi�nya az jelzi, hogy szeretem.



Vannak olyan pillanatok az �letben, hogy annyira nagyon hi�nyzik neked valaki, hogy szeretn�d kiszak�tani az �lmaidb�l a val�s�gba, hogy meg�lelhesd.



Ez�stp�r�kban �lmod� hegyek
t�nd�ri foly�k fel� lejtenek,
melyek f�l� az �mult, ifj� hold
aranyl� arca szomjasan hajolt,
s �gy cs�kolja a vizeken a f�ny,
ahogy eml�keimben t�ged �n.



Hi�nyod hi�nyzik.
J�b�l, rosszb�l.



Az embernek a t�rsa: hi�nyzik. Nemcsak akkor, ha a hal�llal elvesztette, de akkor is, ha m�g sohasem tal�lkozott vele. Soha, eg�sz �let�ben!... A t�rstalan ember hozz�szokott ugyan, hogy egyed�l van, hogy lelkileg idegenek k�z�tt �l, megszokja a mag�nyt, mint eszkim� a sarki hideget - de a l�lek m�gis tudja, hogy hi�nyzik bel�le egy darab: hi�nyzik a m�sik fele. �s ez nem csak akkor f�j, ha elvesz�tj�k, hanem akkor is, ha nem tal�ljuk meg!



Eleget tudok m�r a gy�szr�l, hogy felfogjam, sosem sz�nik meg a hi�ny�rzet, csak megtanulsz �lni a t�tong� �rrel, amit maguk ut�n hagynak, akik elmennek.



Egy fecske nem tavasz,
Egy f�sz�l nem mez�,
Egy v�zcsepp nem patak,
Egy s�r nem temet�.



Hi�ba v�gy�dott erre a tal�lkoz�sra, most, hogy itt van v�gre, �gy �rzi, innen is tov�bb kell rohannia! Tov�bb, tov�bb! „Meg kell v�gre tal�lni, amit igaz�n keres, �s m�g AZ hi�nyzik, addig senki sem kell! Addig minden csak hazudoz�s, k�pr�zat, gy�va menek�l�s!... ENGEDJETEK, AZ ISTEN SZERELM�RE!"



Ha nincs ellene kifog�sod, jobb szeretn�m, ha nem takarn�d el az arcod. M�r eddig is t�l sok�ig n�lk�l�ztem... tov�bb m�r nem b�rn�k meglenni n�lk�le.



Csak te hi�nyzol v�ltozatlanul, v�g�rv�nyesen, mert m�g mindig szeretlek �s ez a folytonoss�g csak meger�s�t �rzelmemben.



M�r egy h�napja semmi h�rem sincs fel�led. (...) A k�t kezem k�z� kell fognom a fejem �jjel �s nappal, �res �s t�lterhelt �r�imban egyar�nt, hogy meggy�zzem magam r�la, hogy val�ban l�tezel valahol, �s egy napon majd visszaj�ssz hozz�m, meg�rintesz a kezeddel, elsim�tod a r�ncaimat, a f�lelmeimet. (...) Tudd, hogy eg�sz �letemben v�rni foglak, m�g akkor is, ha �reg leszek, �s semmire sem fogok eml�kezni.



Elvesztem az eml�kekben. M�g ha �gy is kell t�ltenem a napjaimat, mintha nem v�gyakozn�k ut�na, att�l m�g h� maradhatok hozz� �s a k�z�s eml�keinkhez. Nem sz�m�t, milyen sok id�t t�lt�nk k�l�n, ha er�s maradok. Nem szabad azon t�pel�dni, hogy mi nem t�rt�nhetett meg k�z�tt�nk, ink�bb arra kell eml�kezni, ami m�r megt�rt�nt.
 

Itt h�t, hol orsz�ga van a szerelemnek,
Az �leten �ltal �n egyed�l menjek?
Amerre tekintek, azt mutassa minden,
Hogy boldogs�g csak az �n szivemben nincsen?




N�ha csak egyvalaki hi�nyzik, m�gis az eg�sz vil�g n�ptelennek t�nik.



Ha az ember odaadja valakinek a sz�v�t, �s ez a valaki meghal, akkor mag�val viszi a sz�v�nket? Az ember meg itt marad, lyukkal a mellkas�ban, �s ezt a lyukat nem tudja semmivel sem kit�lteni?



Hallod-e, kedves, kezem f�lemeltem -
hallod-e: z�g...
Ugye, a mag�nyost, b�rmije rebben,
figyelik a dolgok: hogy mire jut?
Hallod-e, kedves, lehunyom a pill�m,
zaj ez is, mire megk�zel�t.
Hallod-e, kedves, �jra kinyitn�m...
...de m�rt nem vagy itt?



�lmodozom r�la, hogy majd a szabadban elter�lve,
Nyugalom lesz mindenhol �s bez�rk�zom bel�lre
Az elm�m titkos zug�ba �s r�j�v�k majd v�gre,
Hogy Te hi�nyzol egyed�l az �t v�g�hez �rve.



Hi�nyod t�bb, mint testi v�gy. Hi�nyzik a pof�csk�d, a dum�d, a szertelens�ged, a v�rfagyaszt� ves�be l�t�sod, a v�ratlanul kimondott igazs�god, az �szintes�ged, a naivit�sod, a r�d t�r� f�radts�god, mikor azt mondod a telefonba, hogy menj�nk aludni, a visszafoghatatlan kacag�sod, a magabiztos tehets�ged, a k�ts�gbees�sed, az agyad, az egy�nis�ged... �jra kezden�m az �letet �rted.



Hi�ba van meg mindenem, amir�l m�sok csak �lmodnak, nem tudom �rt�kelni, mert mindig keresek valamit, ami m�g hi�nyzik, de sosem tal�lom meg, hiszen azt sem tudom, mi az, �gy azt�n nem is �lek a jelenben, mindig a k�vetkez� pillanat j�r a fejemben, �s ennek k�vetkezt�ben gyakran meg sem l�tom azt, ami val�j�ban k�r�lvesz. Tiszt�ban vagyok azzal, hogy ez �gy nem j�, de sosem tudtam tenni ellene.



Hi�nyod krist�lyf�ny�ben
�l�k, kuporgok egyed�l.



V�ls�gos helyzet:
tudom, hogy boldog vagyok,
csak �pp nem �rzem.



Nemcsak bennem n�tt meg a hi�ny�rzet, hanem ezzel egy id�ben m�sokban is. Tulajdonk�ppen hasonl�tunk egym�sra: mindannyiunknak hi�nyzik valami.



�gy el-al�ltatt�l, most sebzetten �lek,
Ha nem v�rlak, s�rok; �s ha v�rlak, f�lek.



Az�ta sz�ntelen
�t l�tom mindenhol.
Meredten n�zek a t�volba,
otthonom k�pokol,
szil�nkos mennyorsz�g.
Foly�kony, torz t�k�r
szentj�nosbogarak
f�ny�ben t�nd�k�l.



Elm�lnak �gy azt estjeim
n�lk�led, csillagom.
Olyan s�t�t van n�lk�led,
szemem ki sem nyitom.



Ezt mondtad: "K�ped keresem,
ha �gyba fekszem, kedvesem,
nyitott szemem s�r nedvesen
�s f�jva".



Akik szeretik egym�st, keresik egym�st. Ha a sz�l k�tfel� f�jja �ket, t�rden is visszam�sznak egym�shoz. Ha tengert vetnek k�z�j�k, a lelk�ket k�ldik �ltal a tengeren: lev�lben tal�lkoznak.
 

Ki nem fek�dhet szerelm�vel,
nem alszik - meghal minden �jjel.




Szeress most �gy, ahogy nem lehet,
ahogy nem lehetek veled!
Mi�rt kellett, hogy megk�v�njam,
ugyan�gy, ahogy elhib�ztam!
�gy, ahogy nem lehet,
ahogy nem lehetek veled!



B�rmennyire is er�lk�dtem, hogy ne gondoljak r�, nem az�rt k�zd�ttem, hogy elfelejtsem. �ppen hogy att�l f�ltem - �jszak�nk�nt, amikor a hossz� �lmatlans�gb�l ered� kimer�lts�g lerombolta az �nv�delemre emelt falakat -, hogy elfelejtem, hogy a m�lt kics�szik a kezem k�z�l. Hogy az agyam szita, �s egy napon nem fogom tudni visszaid�zni pontosan a szeme sz�n�t, a b�r�nek h�v�s �rint�s�t, vagy a haj�nak a pontos �rnyalat�t. Azt nem engedhetem meg magamnak, hogy gondoljak r�juk, de elfelejtenem nem szabad �ket.
Mert volt valami, amiben musz�j hinnem ahhoz, hogy tov�bb tudjak �lni - tudnom kellett, hogy l�tezik valahol. Ez minden. Minden m�st el tudok viselni. Felt�ve, hogy � l�tezik.



Most is �res a napom, de nem v�kuumosan: van benne minim�lis mennyis�g� oxig�n is - a v�rakoz�s -, hogy �lve maradjak.



Elromlott j� n�h�ny h�t,
�s n�h�ny h�nap �s �v.
De nagyon v�rtam, hogy arcod �jra l�ssam,
Mikor vas�rnap lesz sz�vem m�ly�n.



A b�cs� n�lk�li szerelem soha nem �r v�get.



De hiszen mi vagyunk a sz�l... �sszegy�jti �s eml�kben tartja mindny�junk hangj�t, azt�n fecseg-susog a lombok k�zt meg a r�ten.



- A hi�ny t�pl�lja a sz�vb�li v�gyat.
- Vagy feledteti azt.



Hi�nyozt�l. Hi�nyozt�l mindenhonnan, ahova soha nem ment�nk el.



Ki�ltoztam a s�t�tben sz�zszor a neved,
Nem j�tt v�lasz r�, �s nem j�tt felelet.
Kiny�jtottam �n ut�nad sz�zszor a kezem,
Nem tal�ltam r�d, �s nem l�t a szemem.



Oh! kedvesem, hol s merre j�rsz m�r?
Oh! j�szte, hallgass: h�ved itt v�r,
M�ly s magas hangon dalol.
Ne k�borolj, sz�p led�rke:
Szeret�k� a nap v�ge,
Okos ember tudja j�l.



Ami nincs, az hi�nyk�nt l�tezik.



Messze, messze ment�l,
Hogy megmutasd, mily m�lyen bennem �lsz,
Hogy egy hatalmas �s b�s szerelemn�l
�rezzem, hogy az �letem eg�sz!



L�tod, nincs mit mondanom,
A napot, az �r�t sem tudom,
Csak v�rom, hogy �zend, hogy v�rsz.



Ha nevetek, csak te hallod meg,
Ha s�rok, csak te t�rl�d le az arcomr�l az �sszes k�nnycseppem.
�n az�rt is sz�lettem, hogy te legy�l mellettem,
Ha nem vagy itt velem, becsukom a szemem, �s elk�pzelem.
 

Annyira v�rlak, �s ahogy k�zeledik a pillanat, egyre jobban akarlak l�tni. (...) Kev�sb� �rzem magam egyed�l itt, a vil�g sokkal szebb �gy, m�g a r�csok m�g�l is. �s m�g szebb lesz, ha megj�ssz. Ez�rt ezen a hajnalon eg�szen megnyitom a sz�vem, �s �tadom neked, szerelmem.




K�nnyebben elviseltem volna, ha meg�l ebben a pillanatban, mintsem egyujjnyival is t�volabb ker�ljek t�le.



Gyertyal�ng remeg.
Nyitva hagytad az ajt�t
mikor elment�l.



�lel� karod
hi�nya nyom�n f�zom
te vagy vil�gom.



M�r minden helyen kerestelek, ahol nem vagy, csak azt a helyet nem tal�lom, ahol vagy. Csak azt tudom, hogy ott vagy, ahol �n nem vagyok. De hol vagyok �n? Azt k�v�nom, b�r itt lenn�l, hogy megmondd. Esetleg ha nagyon-nagyon er�sen k�v�nn�m, akkor itt lenn�l?



Azt �gy sem tudod el�rni, hogy olyan helyre menjek, ahol te nem vagy! - mondtam. - Az nekem a pokol lenne.



�n reszketek egyed�l elk�rhozni,
Magammal vinn�m beteg lelkedet...
De v�gzet�nkkel mindhi�ba k�zd�nk:
Nek�nk egy�tt m�g halni sem lehet!...



F�lkereslek, hogy
ne kelljen r�d�bbenned:
magamra hagyt�l.



A mag�ny: nagy t�rsas�g; az elhagyotts�ghoz legal�bb kett� kell.



Nem r� tartozik, hogy n�lk�le csak teng�d�m, hogy mellette, �ltala virulok ki. Nem k�t�m az orr�ra, hogy t�voll�te majdnem olyan szorong�st kelt bennem, mint a fogorvos v�r�szob�j�ban, �l� p�ciensben a rendel�b�l kisz�r�d� hangok: a villanyf�r� siv�t�sa �s a soros �ldozat metsz� sikolyai. Tiszta Hollywood ez az �rz�s.



Elment�l,
�s magaddal vitt�l engem is,
aki itt maradt,
nem hasonl�t hozz�m.



Mik�nt a tiszta �rben a vil�gok,
lebeg keringve bennem a hi�nyod
majd �rny�k leszek s te szorongva f�lsz:
�h h�t ne hagyj meghalnom, amig �lsz.



Annyira megszoktam kettesben, hogy m�r-m�r �gy �rzem: csak f�lig vagyok.



Az �let nem egy�b, mint hi�ny�rzetek �sszess�ge.



�szre eml�keztet� reggel.
A f�ny kir�h�gi a lila organz�t.
A polcon, porcel�nfej� bab�k hossz� sora eml�keztet arra, hogy mennyire neh�z sz�get verni a N�lk�leds�g v�jta semmibe.
 

Ha van, veled van. Ha nincs m�r, -
akkor is.




Ami nincs, arra nem lehet gondolni, ami nincs, az nem f�jhat, ami nincs, az: nincs. Legfeljebb a hi�ny, az �ress�g titokzatos m�lys�ge sz�d�t n�ha, de ebbe a m�lys�gbe napok hullanak, kit�ltik lassan a feneketlennek l�tsz� szakad�kot.



�s �rja meg, hogy nagyon hossz� volt a t�l, de most m�r v�ge van, �s a juhok is b�r�nyoznak m�r, �s... �s �rja meg, hogy �n is v�rom m�r, hogy visszaj�jj�n onn�t... �s hogy... lehet, hogy ott minden sokkal szebb, mint itt, de itt most m�r tavasz van, ezt �rja meg, hogy tavasz van, �s... a vir�gokr�l �rjon neki, meg a madarakr�l, meg hogy este... �rja meg, hogy egy kis �k�rszem f�szket rakott a t�zifa k�z�tt, �s m�shonnan kell vegyem a f�t, �s hogy m�r csak � hi�nyzik egyed�l... ezt �rja meg, Birtalan b�csi. Hogy m�r csak � hi�nyzik egyed�l.



Amikor valami hi�nyzik, akkor tenned kell valamit - ez egy h�v�s a magasabb �s magasabb cs�csok fel�l. Nem mintha teljess�get �rezn�l, amikor el�red �ket; a szerelem sosem lehet teljes, de ez benne a csod�latos, ez�ltal marad �l� �r�kk�. �s mindig azt fogod �rezni, hogy az �sszhang nem t�k�letes. Ez is term�szetes, mert amikor k�t ember tal�lkozik, k�t k�l�nb�z� vil�g tal�lkozik. Ha azt v�rod, hogy t�k�letesen �sszeilljenek, akkor a lehetetlent v�rod, �s az csal�d�st fog okozni. Legjobb esetben akad n�h�ny pillanat - n�h�ny ritka pillanat -, amikor minden �sszhangban van. �gy kell lennie. Minden er�ddel dolgozz azon, hogy l�trej�jj�n ez az �sszhang, de mindig �llj k�szen, ha nem siker�l t�k�letesen.



Veled alszom, s veled �bredek,
�s m�gsem vagy ott;
A karjaimba �lelem a gondolatot R�lad
- de csak a k�z�ns�ges leveg�t �rintem.



Volt�l test - m�ret� val�s�g -
hi�nyod mindens�gnyi semmi,
k�r�ttem bizsereg a cs�nd m�r,
mellemet ki�lt�s repeszti,
ki�ltozom, de visszaleng�
illatod �ri felszakadt sz�m,
s csitulok, mint aki mag�ban
d�dol, ha kopognak az ajt�n.



Ma �jjel az eml�keddel
alszom vagy virrasztok,
hisz` megt�rt�nt m�r p�rszor,
makacs f�jdalommal k�v�nom a hajnalt,
k�rlek bocs�ss meg
nagyon hi�nyzol.



Mert mi a szerelem? Nemcsak �ltal�ban, hanem esszenci�j�ban? V�gy, tombol� sz�ks�g �s hi�ny, egy �r az ember test�ben, amit csak a m�sik t�lthet be, n�lk�le �resen kong minden.



Furcsa t�rs a mag�ny. Amink van, megoszthatatlann� v�lik. Amink hi�nyzik, k�tszeresen hi�nyzik. A v�z f�l� hajolva t�k�rk�p�nkben pirosabb �s �l�bb a v�r, mint mibenn�nk, ha mag�nyosak vagyunk.



A szerelem ink�bb k�t�dik a m�sik hi�ny�hoz, mint az egy�ttl�tekhez.



Csak �n �l�k �bren,
f�ligsz�tt cigarett�t �rzek a sz�mban a cs�kod
�ze helyett �s nem j�n az �lom, az enyhetad�, mert
nem tudok �n meghalni se, �lni se n�lk�led imm�r.



Egy napon fel�bredtem, �s �szrevettem, hogy hi�nyzik. Ez a legnyomorultabb �rz�s. Mikor hi�nyzik valaki. K�r�ln�zel, nem �rted. Kiny�jtod a kezed, egy poh�r vizet keresel t�tova mozdulattal, egy k�nyvet. Minden a hely�n van az �letedben, a t�rgyak, a szem�lyek, a megszokott id�beoszt�s, a vil�ghoz val� viszonyod nem v�ltozott. Csak �ppen hi�nyzik valami.



N�ha csak az�rt kell egyed�l lenn�nk, hogy hi�nyozzon sz�munkra valaki, �s ism�t szerelmesek lehess�nk bel�.



Mint eldobott k� az �ton,
Mit csak j�t�kb�l haj�tott�l,
�gy v�rtam, hogy j�ssz majd, �s �jb�l
Meg�rintesz, �s j�tszunk tov�bb.



A t�voll�t szerelmesek k�zt �gy hat, mint a sz�l a t�zre: a kis szerelmet eloltja, a nagyot t�zv�ssz� n�veli.
 

A sz�vben t�tong� �rt nem lehet egy dug�val elz�rni.




Olyan cs�nd van �gy n�lk�led, hogy szinte hallani, amit m�g utolj�ra akart�l mondani.



Amikor t�vol vagyunk a szeretett l�nyt�l, minden j�r�kel� �r� eml�keztet.